A fordítástudományban gyakran előforduló szakkifejezések és fogalmak rendszeres kritikai felülvizsgálat tárgyai, beleértve az új fejleményeknek és irányvonalaknak megfelelő újraértékeléseket is. Kétségtelen, hogy a fordítás mint a különböző nyelvek és kulturális hagyományok közötti kölcsönhatásokkal járó tevékenység természete okozza azt, hogy a fordítástudomány, talán jobban, mint más tudományterületek, hajlamos előtérbe helyezni a metalingvisztikai kérdéseket. Nem meglepő, hogy az ilyen kölcsönhatásokra való állandó reagálás a világ különböző kutatási hagyományai közötti, egyre növekvő számú kölcsönhatások velejárója. Ennek megfelelően az „objektivizáló” megközelítések az elmúlt évtizedekben háttérbe szorultak, teret adva a „relativizáló”, konkrétabban a történeti nézőpontoknak a fordítás fogalmát, valamint a legalkalmasabb keretezési és tanulmányozási módszereket illetően. Ennek a kései evolúciónak egyik legelső és legmeghatározóbb eredménye Gideon Tourynak a „feltételezett fordítás” fogalmát bevezető kísérleti modellje (1995, második kiadás 2012), habár még nem történt meg a modell alapján a fordítással kapcsolatos kommunikáció más aspektusaihoz tartozó, rendszerbe foglalt, történeti megközelítések kidolgozása, ahogy ezt később tárgyalni fogjuk. Először is emlékezzünk Toury definíciójára: