Popovič az önfordítás alapvető fogalommeghatározását a következőképpen adja meg: „egy eredeti mű fordítása egy másik nyelvre magától a szerzőtől” (1976: 19). Álláspontja szerint „az önfordítás nem tekinthető az eredeti szöveg változatának, hanem pontos fordításnak” (1976: 19). Számos friss tanulmány kevésbé pozitívan határozza meg ezt a gyakorlatot. Hűség tekintetében Koller szerint eltér az „önfordítás” a „pontos” fordítástól: „a szerző-fordító feljogosítva érzi magát, hogy változtatásokat vezessen be a szövegbe, miközben egy ’idegen’ fordító vonakodna ilyet tenni” (1979/1992: 197). Azonban a hűség fogalmának alkalmazását sokan vitatják, és mára a koncepció gyakorlatilag elavult. Koller felveti, hogy a fordítás és az önfordítás közötti különbség a jogosultságban található. A drámaíró Goldoni (1707–1793), aki olaszul és franciául egyaránt írt, és ehhez önfordítást alkalmazott, megerősíti ezt az álláspontot: „Mindazonáltal előnyöm volt e tekintetben a többiekkel szemben: egy átlagos fordító még nehézségek esetén sem mert volna elrugaszkodni a szó szerinti jelentéstől, de nekem a saját művem szerzőjeként lehetőségem volt változtatásokat végrehajtanom, hogy a szöveg jobban megfeleljen nemzetem ízlésének és szokásainak” (Goldoni 2003: 257). Figyelembe véve a különbséget a szerző-fordító viszonyban a fordítás és önfordítás esetében, Jung hangsúlyozza az önfordítók fontos előnyét az „eredeti” szöveg tekintetében: „A fő különbség az idegen és az önfordítók között […] az, hogy az önfordítók rendelkeznek az eredeti írói szándék, eredeti kulturális vonatkozások és irodalmi szövegösszefüggések ismeretével” (Jung 2002: 30).
2007Translating lives: Living within two languages and cultures. Queensland: University of Queensland Press.
Bohórquez, Paola
2014 “Attaccamenti intraducibili: le problematiche degli affetti nell’autotraduzione translinguistica.” In La lingua spaesata. Il multilinguismo oggi, Chiara Montini (szerk.). Bologna: Bononia University Press.
(szerk.)2013Autotraduzione e riscrittura. Bologna: Bononia University Press.
Cordingley, Anthony
(szerk.)2013Self-Translation: Brokering Originality in Hybrid Culture. London: Bloomsbury.
Dasilva, Xosé Manuel & Tanqueiro, Helena
(szerk.)2011Aproximaciones a la autotraducción. Vigo: Editorial Academia del Hispanismo.
Ferraro, Alessandra
2011L’autotraduzione nelle letterature migranti. Oltreaceano, Udine: Editrice universitaria udinese.
Fitch, Brian T.
1988Beckett & Babel. An Investigation into the Status of the Bilingual Work. Toronto: University of Toronto Press.
Goldoni, Carlo
1993Storia del mio teatro, Milánó: Rizzoli.
Grutman, Rainier
2008 “Self-translation”, In Routledge Encyclopedia of Translation Studies, Mona Baker & Gabriela Saldanha (szerk.), London: Routledge.
Hokenson, Jan Walsh & Munson, Marcela
2007The Bilingual Text. History and Theory of Literary Self-Translation. Manchester: St. Jerome Publishing.
Jacobs, J. U.
2002 “Translating the Heart of Darkness: cross-cultural discourse in the contemporary Congo Book.” In Translation, diversity and power, Ileana Dimitriu (szerk.). Current Writing különszáma, 14 (2): 104–117.
Jung, Verena
2002English-German self-translation of academic texts and its relevance for translation theory and practice. Frankfurt am Main: Peter Lang.
Koller, Werner
1979Einführung in die Übersetzungswissenschaft. Uni-Taschenbücher 819. Heidelberg: Quelle & Meyer.
Lagarde, Christian & Tanqueiro, Helena
(szerk.)2013L’autotraduction aux frontières de la langue et de la culture. Limoges: Lambert & Lucas.
Osimo, Bruno
1999 “Nabokov’s selftranslations: interpretation problems and solutions in Lolita’s Russian version.” Sign System Studies 27: 215–233.
Oustinoff, Michaël
2001Bilinguisme d’écriture et auto-traduction: Julien Green, Samuel Beckett, Vladimir Nabokov. Párizs: L’Harmattan.
Popovič, Anton
1976A Dictionary for the Analysis of Literary Translation. University of Alberta: Edmonton.
Tanqueiro Helena
2000 “Self-Translation as an extreme Case of the author-Translator-Dialectic.” In Investigating Translation, Allison Beeby, Doris Ensinger & Marisa Presas (szerk.), 55–63. Amszterdam & Philadelphia: John Benjamins
